bank A: 1494–1495 bankum [lat. -um végződéssel] (Neumann: Registrum 1959.); 16. sz. eleje ? bana [? ɔ: banka] (Gl.); 1541 bànkra (NySz.); 1721 bankóra [?✐] (Nyr. 88: 206); 1794/ Banknak (NSz.) J: 1 16. sz. eleje ? ’a pénzváltó asztala | Tisch des Geldwechsels’ (↑), 1541 ’ua.’ (↑); 2 1721 ’pénzintézet | Geldinstitut’ # (↑); 3 1771 ’pénzösszeg 〈a kártyában〉 | Geldsumme 〈im Kartenspiel〉’ (NSz.)
Vándorszó. | ≡ Ném. Bank ’pénzintézet; pénzösszeg ‹kártyajátékban›’, (R.) bancho, banko ’ua.’, (kor. úfn.) banc ’pénzváltók asztala’; fr. banque ’pénzintézet; pénzösszeg ‹kártyajátékban›’; ol. banca, banco, (É.) banc ’ua.’; szbhv. banka ’ua.’; cseh banka ’ua.’; stb. Az olaszból terjedt el [germán eredetű; vö. ang. (óang.) benc ’fekvőhely, ágy’; óész. germ. bakki ’magaslat’; stb.]. ⇒⌂ A magyarba olasz (banka, bankó) és német (bank) közvetítéssel került át.
☞ EtSz. bánk a.; TESz.; EWUng.→ bankett, bankír, bankó, ponk