bandita A: 1642 bandita (Nyr. 71: 36) J: 1 [jelzői értékben is] 1642 ’száműzött ember | Verbannte(r)’ (↑); 2 [jelzői értékben is] 1659 ’haramia, útonálló | Bandit’ # (Nyr. 42: 264)
Olasz jövevényszó. | ≡ Ol. bandito ’rabló, útonálló’, (R.) ’elítélt, kiátkozott, száműzött (személy)’ [< ol. bandire ’száműz’]. Forrása a gót bandwjan ’jelez, jelt ad’. ≋ Megfelelői: ném. Bandit; ang. bandit; fr. bandit; stb.: ’útonálló, bandita’. ⌂ A szó végi ol. o > m. a változáshoz vö. →pálya, →spárga¹ stb. A (R.) bandít ’ua.’ (1793: NSz.) a nemzetközi megfelelők (↑) hatására jött létre.
☞ MNyTK. 73: 13; Nyr. 71: 73; TESz.; EWUng.→ banda