bán² A: 1138/ ? Bandí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 131); 1146 ban (PRT. 1: 598) J: 1 1146 ’Horvátország, Szlavónia és Dalmácia királyi főtisztviselője | höchster königlicher Würdenträger in Kroatien, Slawonien und Dalmatien, Ban(us)’ (↑); 2 1535 k. ’vmely végvár parancsnoka | Kommandant einer Grenzfestung’ (MonÍrók. 3: 156); 3 1644 ’úr | Herr’ (Szenczi Molnár: Dict.) Sz: bánság 1405 k. banſag (SchlSzj. 478.)

Horvát jövevényszó. |  ≡  Hv. ban ’bán; úr’. A horvát szó az avar Bajan  [szn.]-re megy vissza; Bajana a 6. sz. második felében uralkodó avar kagán volt. A 9. sz.-ban a horvátoknál már méltóságnév volt.  ⌂  Az átvételt a Horvátországnak és a tulajdonképpeni Magyarországnak az Árpád-korra visszanyúló politikai kapcsolatai magyarázzák; köznévként eleinte csak a horvát bánokat jelölte.  ∼  Az etimológiailag idetartozó régi magyar személynevek (pl. Bahaan  (1138/: MNy. 32: 203)) azonban nem mind származnak a horvátból, hanem sokkal inkább egy török nyelvből; vö. még mong. bajan ’gazdag; gazdagság’.

☞ MNy. 8: 248; Kniezsa: SzlJsz. 74; NytudÉrt. 38: 99; TESz.; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.