bamba A: 1400 ? Banga [szn.] (MNy. 11: 328); 1440 ? Bonga [szn.] (OklSz.); 1468 ? Bango [szn.] (OklSz.); 1777/ bamba (Nszt.); 1825 bángó (Nyr. 17: 319); 1833 Balgó (Kassai: Gyökerésző 1: 245); 1838 Banga (Tzs.); nyj. Bambu (Tsz.) J: 1 1400 ? ’nehéz felfogású, mafla, bárgyú | stumpfsinnig, tölpelhaft’ # (↑), 1777/ ’ua.’ (↑); 2 1855–1860 ’süket | taub’ (MNy. 38: 221) Sz: bambul 1893 bȧmbúlly ’bambán tétlenkedik | auf tölpelhafte Weise untätig sein’ (Nyr. 22: 574)
Származék fiktív tőből. | ⌂ A tő összefügg a →bávad szócsaládjáéval. Végződése -a folyamatos melléknévi igenévképzőnek tűnik. A szó belseji b és g feltehetőleg szervetlen járulékhang. ∼ Idetartozik: bambuc ’bamba, esetlen’ (1632: NSz.); bambusi ’ua.’ (1825: MNy. 11: 373); (N.) bámbodi ’ua.’ (ÚMTsz.).
☞ EtSz.; NéNy. 6: 198; TESz. banga a.; EWUng.→ banka, bávad, bumfordi