balzsam A: 1265 ? Balsam [szn.] (MNy. 11: 328); 1372 u./ balſamomat (JókK. 136); 1513 balsamon (NagyszK. 256); 1533 Balsamum (Murm. 1391.); 1604 Balſomom (Szenczi Molnár: Dict. Carpobálſamum a.); 1636 balsamozná (NySz.); 1782 balsom (NSz.); 1782 Balzsom [?✐] (NSz.); 1786 bê ... balzsamozzák [?✐] (NSz.); 1813 balzam (NSz.); nyj. barzsam (ÚMTsz.) J: ’növényi olajat tartalmazó illatos gyógykenőcs | Balsam’ # Sz: balzsamoz [ma főleg be~] 1636 balsamozná (↑)
Vándorszó. | ≡ Ném. Balsam; ol. (R.) bàlzam, bàlžam; sp. bálsamo; szbhv. balzam; or. бальзам; stb.: ’balzsam’. ≋ Vö. még lat. balsamum ’ua.; balzsamcserje’ [< gör. βάλσαμον ’ua.’]. Forrása a héber bāśām ’balzsamcserje’. A latinból terjedt el. ⇒⌂ A magyarba a latinból, németből, esetleg az olaszból került át.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ pézsma