ballag A: 1504 Ballago [sz.] [szn.] (OklSz.); 1519 ballaghýatok (JordK. 288); 1522 Balago [sz.] [szn.] (MNyTK. 86: 69); 1863 ballogjak (Kriza [szerk.] Vadr. 170) J: 1 1504 ? ’lassan jár | schlendern’ # (↑), 1520 k. ’ua.’ (BodK. 17); 2 1519 ’lappang | versteckt sein’ (↑); 3 1793 ’közeledik 〈előrehaladottabb életkorhoz〉 | sich nähern 〈einem vorgerückten Lebensjahr〉’ (Nszt.); 4 1898 ’〈végzős növendék〉 az intézetet bejárva búcsúzik | valedizieren, Abschied nehmen von der Schule’ # (Dobos: DiákSz. ballagás a.) Sz: ballagás 1585 ballagás ’bandukolás | Geschlender’ (Cal. 288); 1898 ’búcsúvétel | Valediktion, Abschiednahme’ (↑) | ballangó 1798 Ballagó, Ballangkóróról ’ördögszekér | Rolldistel (Salsola)’ (NSz.); 1808 Ballangó ’ua.’ (Sándor I.: Toldalék 473)

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A lassú járás, bandukolás hangfestő kifejezésére jött létre. A tő a palatoveláris párhuzamosság alapján összefügghet a →billeg szócsaládjáéval. Végződése gyakorító képző. Eredeti jelentése ’ingadozva, dülöngélve, nehézkesen jár’ lehetett. A 4. jelentés, valamint a ballagás származéknak ezzel összefüggő jelentése azzal a közismert hagyománnyal függ össze, hogy a végzős diákok búcsúzásképpen körbejárják az iskolaépületet és környékét. A ballangó származék növénytani jelentésének alapja az, hogy az elszáradt növényt a szél tövestül kitépve görgeti. A szó belseji n szervetlen járulékhang; ehhez a származékhoz vö. még barlangkóró ’ördögszekér’  (1786: Nszt.).

☞ MNy. 9: 386; EtSz. 2. balla a.; MNy. 55: 460; TESz. ballangó a.; EWUng.→ billeg