balin × A: 1395 k. balyn hal (BesztSzj. 304.); 1435 k. balen (SoprSzj. 143.); 1570 Bwlin (OklSz.); 1793–1797 balind (EtSz.); 1833 Bajin, Bójin-hal, Bőjin (Kassai: Gyökerésző 1: 245, 338); 1898 Ballyin (NSz.); nyj. baing, bálint, bölin, pólind (MTsz.); bojing, bolling (ÚMTsz.) J: 1 1395 k. ’ragadozó őn | Rapfen’ (↑); 2 1777 ’karikakeszeg | Güster (Blicca bjoerkna)’ (Nszt.); 3 1887 ’lapos keszeg | Zope’ (Herman: HalK. 763); 4 1887 ’fejes domolykó | Döbel’ (Herman: HalK. 772); 5 1893 ’compó | Schleie’ (MTsz.)

Jövevényszó különböző déli szláv és nyugati szláv nyelvekből. |  ≡  Szbhv.  (R. Kaj) bolen ’tengeri hal’, bolinj ’egy fajta hal’; szln. bolen ’ragadozó őn’; szlk. bolen, bolin ’ua.’; le. bolen ’rózsás márna’; stb. [vitatott eredetű]. Vö. még ukr. бiлизна ’ragadozó őn’  ⌂  Egyes változatok (részben népetimológia következtében) a szóvégen szervetlen járulékhangot tartalmaznak. A bőjin-féle változatok palatális irányú hangrendi kiegyenlítődéssel keletkeztek.  ⊚  Állattani szaknyelvi szó is.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 73; AEthn. 12: 29; TESz.; EWUng.