balgatag A: 1372 u./ balgatag, balkatagnak (JókK. 108, 2); 1416 u./³ balgatak (AporK. 94); 1566 balgatoc (Heltai: Fab. 131); 1585 balygatag (Cal. 10); 1604 Bolygatag (Szenczi Molnár: Dict.); nyj. bojgatag (MTsz. bolygatag a.) J: 1 1372 u./ ’együgyű; esztelen | einfältig; unsinnig’ (↑); 2 1604 ’tévelygő | herumirrend’ (Szenczi Molnár: Dict.); 3 1873 ’nyugtalanul ide-oda járó | unruhig hin und her gehend’ (NyK. 10: 326) Sz: balgatagság 1372 u./ balgatagſaganak (JókK. 157) | balgatagos 1405 k. balgatagus ’esztelen | unsinnig’ (SchlSzj. 1980.) | balgatagoslik 1416 u./¹ balgatagoſlani [sz.] ’idétlenkedik | sich albern verhalten’ (BécsiK. 189) | balgatagságos 1490 u. balgatagsagos ’bolond | verrückt’ (SzalkGl. 184.)

balga A: 1777 Balga (Szily: NyÚSz.) J: ’együgyű; esztelen | einfältig, unsinnig’

A szócsalád alapja, a balgatag származékszó. |  ⌂  A →bolyong ige bolyg ~ bolyog változatából keletkezett -atag névszóképzővel; az alaktanhoz vö. bágyatag (→bágyad), lankatag (→lankad) stb. A jelentésekhez vö. →tébolyog; vö. még ném. Trottel ’ostoba, tökfilkó’ < ném. trotteln ’baktat, cammog, lézeng’.

A balga elvonás. |  ⌂  A balgatag-ból jött létre a nyelvújítás korában.

☞ Simonyi: MNyelv. 181; EtSz. balga a.; TESz.; EWUng.→ bolyong