bakó ∆ A: 1229/ ? Bocou [szn.] (VárReg. 351.); 1277 Bakofalua [hn.] (Fejér: CD. 5/2: 405); 1565 Bakoc (MNy. 14: 97) J: 1 1229/ ? ’hóhér | Scharfrichter’ (↑), 1565 ’ua.’ (↑); 2 1229/ ? ’mészáros | Metzger’ (↑), 1853 ’ua.’ (SzT.)

Bizonytalan eredetű, esetleg egy fiktív tőből keletkezett származék szófajváltása. |  ⌂  Talán főnevesült folyamatos melléknévi igenév. A tő onomatopoetikus eredetű lehet, amely a tompa csattanás hangját utánozza. Az elavult szót a nyelvújítás korában elevenítették fel.  ⚠  A bakik ’döf; közösül, meghág’ (< →bak) ige főnevesült befejezett melléknévi igeneveként való magyarázata mind időrendi, mind jelentéstani okokból téves.  ≂  Valószínűleg idetartozik a bakó ’(ráhajtott fedőlappal ellátott) nyitott táskaféle, tarisznya’  (1808: Sándor I.: Toldalék): a megnevezés alapja az a nyikorgó hang lehet, melyet a tarisznya gazdájának mozgása közben hallat.

☞ EtSz.; NéprNytud. 2: 73; TESz. bakó¹ a., bakó² a.; EWUng.; MNy. 88: 340