bakcsó A: 1820 bakcsót (NSz.) J: ’egy gémfajta | Nachtreiher (Nycticorax nycticorax)’
Fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A tő onomatopoetikus eredetű. A végződés a -csó kicsinyítő képző. A szó a madár hangját érzékelteti. Hasonló onomatopoetikus megnevezések más nyelvekben: ném. Quackreiher ’bakcsó’; szbhv. bukavac ’bölömbika’; stb. ⊚ Egyes nyelvjárásokban, ill. állattani műszóként él. ∼ Idetartozik a vakvarjú ’bakcsó’ (1825: NSz.) összetett szó: előtagja azonos a →vakog onomatopoetikus tövével, amelynek változata a bakcsó töve, utótagja a →varjú.
☞ EtSz.; TESz. vakvarjú a.; EWUng.→ vakog