bakancs A: 1519 bokancʒot (JordK. 471); 1565 Bakanch [szn.] (MNy. 8: 227); 1611 Bokáncz (Szenczi Molnár: Dict.); 1717 bakkancsat (SzT.); 1722 Bogancsaert (MNy. 79: 509) J: ’bokán felül érő, nehéz fűzős lábbeli | schwerer Schnürstiefel’ # Sz: bakancsos 1744 Bakantsosok ’gyalogos katona | Infanterist’ (SzT.)
Származékszó. | ⌂ A →boka szóból keletkezett -cs névszóképzővel; vö. →bogáncs, →forgács stb. A szó belseji n szervetlen járulékhang; vö. →bogáncs, →barlang stb. A jelentés metonimikusan jött létre; vö. lat. talus ’boka’ > lat. talaria ’bokáig érő lábbeli’. A bakancs elsősorban a gyalogos katonák lábbelije volt, szélesebb körben az 1920-as években kezdett elterjedni.
☞ MNy. 8: 404; TESz.; EWUng.→ boka