bájos A: 1387 ? Bayus [sz.] [szn.] (ZsigmOkl. 1: 616); 1508 baioſoknak (DöbrK. 116); 1595 Beüeüs-bayas (Ver. 111.); 1645 bávos (NySz.) J: ‹fn› [jelzői értékben is] 1387 ? ’varázsló; kuruzsló, sarlatán | Zauberer; Quacksalber’ (↑), 1508 ’ua.’ (↑) | ‹mn› 1786 ’kedves, vonzó, elbűvölő | anmutig, entzückend’ # (Nszt.)

báj A: 1395 k. ? baÿ phӳw (BesztSzj. 353.); 1565 buͤiel báyal (NySz.); 1578 báj fuͤ (NyIrK. 24: 85) J: 1 1395 k. ? ’varázslat; sarlatánság | Zauberei; Quacksalberei’ (↑), 1565 ’ua.’ (↑); 2 1798 ’kellem; kedvesség | Liebreiz; Anmut’ # (Nszt.)

bájol A: 1456 k. baÿolas [sz.] (SermDom. 1: 439); 1748 bájalással [sz.] (SzT.); 1836/ Bájlón (NSz.) J: 1 1456 k. ’varázsol, sarlatánkodik; megbabonáz, (meg)bűvöl | zaubern, quacksalbern; behexen’ (↑); 2 [ma főleg el~ igekötővel] 1774 ’elragad(tat), elbűvöl | entzücken’ # (Nszt.) Sz: bájolás 1456 k. baÿolas (↑) | bájolog 1823 bájolog ’elbűvöl | entzücken’ (Koszorú 3: 141); 1939 ’mesterkélten viselkedik | sich gekünstelt benehmen’ (Nszt.)

A szócsalád feltehető alapja, a báj jövevényszó, valószínűleg ótörök eredetű. |  ≡  Vö. Kāšγ. bāġ ’nyaláb; kötelék’; oszm. bayıcı ’varázsló, boszorkány’; csuv. păya ’rövid, erős kötél’; stb. [< török *ba- ’megköt; bilincsel’].  ⌂  A magyarba átkerült alak *bay lehetett.A hangalakhoz vö. →háj, →száj stb. A jelentésbővülés azzal magyarázható, hogy a kötés a varázslás egyik fontos mozzanata volt; ennek emlékét őrzik a következő szószerkezetek: meg van kötve a nyelve ’megbénítja a nyelvét vkinek’, megoldja a nyelvét’beszédessé tesz’ stb.

A bájos és a bájol valószínűleg származékszók. |  ⌂  A báj-ból keletkeztek névszó-, ill. igeképzővel. A bájos szó bávos változata részben a →bűvös hatását tükrözi, amely a bájos-sal ikerszót alkot (→bűbáj). A 19. sz.-ban a bájol alaktani szempontból néha az [1]-es tőtípusnak megfelelően viselkedett ( (1836/: ↑)). Ma a báj, ill. abájol a 2. jelentésben, a bájos pedig a melléknévi jelentésében közkeletű. Ezek a nyelvújítás idején keletkeztek, valószínűleg a ném. Reiz ’inger; báj(osság), varázslat(osság)’, reizen ’ingerel; izgat, vonz’, reizend ’ingerlő, csábító’ hatására; vö. még fr. charme ’varázslat; kellem, báj’.

A szócsaládhoz még |  ⚠  A szláv nyelvekben számos hasonló hangalakú és jelentésű szó található (vö. szbhv. baj ’varázslat’; ukr.  (R.) бай ’varázsló’; stb.), amelyek eredete tisztázatlan. Ezért a magyar szó szláv származtatása kevésbé valószínű.

☞ Gombocz Z.: BTLw.; TESz. báj a.; Pais: Ősv. 269; Ligeti: TörK. 272; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ bűbáj, fúl²