bajnok A: 1215/ Boynuc [szn.] (VárReg. 275.); 1231 Boẏnoc [hn.] (OklSz.); 1344 Baynuk (MNy. 63: 365); 1370 Baynok [szn.] (OklSz.); 1391 Baynak [szn.] (OklSz.); 1395 k. baÿnac (BesztSzj. 187.) J: 1 1215/ ’bajvívó; harcos | (Zwei)kämpfer’ (↑); 2 1782 ’hős | Held’ (Nszt.); 3 1793 ’sportbajnok | Meister 〈im Sport〉’ (Nszt.); 4 1793 ’pajzsos cankó | Kampfläufer (Philomachus pugnax)’ (Nyr. 61: 18); 5 1838 ’kötekedő személy | Krakeeler’ (Tsz.) Sz: bajnoklat 1416 u./¹ bainaklatnac ’ökölharc | Faustkampf’ (BécsiK. 266)

Szerbhorvát jövevényszó. |  ≡  Szbhv. bojnik ’harcos; kötekedő fickó’, (R. Ča) ’párbajvívó’ [vö. szbhv. boj ’párbaj’; →baj]. Vö. még le. bojownik ’harcos’; or.  (N.) бóйник ’szigonyos halász’; stb.  ⌂  A 3. jelentés valószínűleg a ném. Kämpfer ’harcoló katona; pajzsos cankó; stb.’ vagy a lat. pugnare ’harcol’ : (tud.) (Philomachus) pugnax ’pajzsos cankó’ alapján jött létre.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 72; TESz.; EWUng.→ baj