bágyad A: 1416 u./¹ èlbaggadvan [sz.] (BécsiK. 37); 1490 k. meg bagy̋ada (NagyvGl. 26.) J: ’elfárad, kimerül | kraftlos, matt werden’ # Sz: bágyadoz 1751 bágyadozó [sz.] (NSz.)
bágyaszt A: 1508 meg baǵaztak (DöbrK. 190) J: ’tompít | matt machen’ #
Onomatopoetikus eredetűek. | ⌂ Az elfáradás kifejezésére szolgáló hangfestő szavak. A végződés gyakorító, ill. műveltető képző. Hasonló hangulat kifejezéséhez vö. →bávad. ∼ Ugyanebből a tőből -atag melléknévképzővel keletkezett a bágyatag ’gyönge, erőtlen’ (1877: NSz.) melléknév; vö. élveteg (→élv), lankatag (→lankad) stb. ≂ Esetleg ugyanebből a tőből -a folyamatos melléknévi igenévképzővel keletkezhetett: 1219/ Bagya [hn.] (VárReg. 221.).
☞ EtSz.; TESz.; Benkő: FiktI. 151; EWUng.→ bárgyú