bába A: 1111 ? baba [hn.] (Fejérpataky: KKOkl. 42); 1254/ Babasceky [hn.] (HOkm. 6: 177); 1395 k. baba (BesztSzj. 46.); 1697 bába (NySz.); 1838 Bóbám (Tsz.); nyj. bábó (NyF. 67: 15) J: 1 1111 ? ’vénasszony | altes Weib’ (↑), 1527 ’ua.’ (ÉrdyK. 18b); 2 1395 k. ’szülésznő | Hebamme’ # (↑); 3 1533 ’nagyanya | Großmutter’ (Murm. 2198.); 4 1535 ’boszorkány | Hexe’ (Ozorai: Vit. X6b); 5 1590 ’piaci kofa | Marktfrau’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 99)
Szláv jövevényszó. | ≡ Óe. szl. baba ’dajka, dada’; blg. баба ’nagymama; vénasszony; javasasszony; szülésznő’; szlk. baba ’nagymama; vénasszony; szülésznő’; or. баба ’ua.; parasztasszony; feleség’; stb. [onomatopoetikus szó; hasonló gyermeknyelvi szavak: ném. (kfn.) bābe, bōbe; litv. bóba; stb.: ’idős nő’]. ⌂ A 4. jelentés esetleg a boszorkány bába ’boszorkány’ (1633–1634: NySz.) szószerkezetből jött létre önállósulással, ám a keleti nyelvjárásokban a szláv eredetű rom. babǎ ’idős nő; boszorkány’ szó hatásával is számolhatunk.