bab A: 1156 ? Bab [hn.] (MNL (OL) Dl. 238264); 1211 Bobzem [szn.] (OklSz.); 1213/ Babud [sz.] [hn.] (VárReg. 253.); 1390 Babos [sz.] [szn.] (ZsigmOkl. 1: 177); 1405 k. bab (SchlSzj. 1010.) J: 1 1211 ’lóbab | Pferdebohne’ (↑); 2 1525 k. ’közönséges bab | Gartenbohne (Phaseolus)’ # (Gl.) Sz: babos 1232 Bobos [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 173); 1585 Babos ’babbal kapcsolatos | Bohnen-’ (Cal. 402); 1594 babos ’pettyes | getupft’ (OklSz. Pótl.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. bob; szlk. bôb; or. боб stb.: ’bab’ [indoeurópai eredetű; vö. lat. faba; óporosz babo; stb.: ’ua.’; stb.]. Eredetileg a lóbab megnevezésére szolgált, az Amerikából származó veteménybabra a 16. sz.-tól vonódott át.  ⌂  A babos származékszó ’pöttyös’ jelentése hasonlóságon alapul.  ∼  A ’közönséges bab’ jelentés egyéb megnevezései a magyarban: törökborsó  (1584: NySz.); törökbab  (1585: Cal. 409); kerti babborsó  (1604: Szenczi Molnár: Dict. Phaſíolus a.); olaszbab  (1662: NySz.); fárafolyó borsó  (1708: Pápai Páriz: Dict.); oláhborsó  (1767: Pápai Páriz–Bod: Dict. Phăsēlus a.); stb.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 68; TESz.; EWUng.→ bolonyik, gyalog-, ló-, török-