azsag × A: 1550 k. asagh, azak (KolGl.); 1728 azságot (NSz.); 1803 asog (Márton J.: MNSz.–NMSz. Ofengabel a.); 1826 Zsazsag, Zsazsak (TudGyűjt. 2: 43, 44); nyj. arzsak (MTsz.) J: 1 1550 k. ’tűzpiszkáló rúd | Feuerhaken’ (↑); 2 1577 ’mutatóujj | Zeigefinger’ (KolGl.); 3 1630 ’kemenceseprű | Ofenkehrwisch’ (SzT.); 4 1808 ’zsarátnok | glühende Kohle’ (NSz.); 5 1872 ’dorong; pózna | Knüttel; Stange’ (Nyr. 1: 231)

Szláv, esetleg bolgár jövevényszó. |  ≡  Blg. oжeг ’piszkavas’, – szlk. ožeh ’tüzes üszög; szénvonó, piszkafa’; or. oжoг ’égés; égési seb’, (N.) ’piszkafa; középső ujj’; stb. [< szláv *o [igekötő] + *žeg- ’ég, gyújt’].  ⌂  A bolgár eredetű →pemete és →pest támogathatja a bolgárból való származtatást. A magyar alakváltozatok különféle hasonulásos és elhasonulásos folyamatok eredményei. A 2. jelentés vagy metaforikusan jött létre az 1. jelentés alapján, vagy pedig az is a szlávból származik. A 3. jelentés az azsagpemete ’kemenceseprű’  (1708: Pápai Páriz: Dict.) összetételből önállósult jelentéstapadással. A 4. jelentés valószínűleg a szlovákból származik.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 67; TESz.; EWUng.→ gánica