azután A: 1372 u./ Aʒ utan (JókK. 14); 1456 k. oʒtan (SermDom. 1: 341); 1470 aʒthan (SermDom. 2: 570); 1476 oſthon (SzabV.); 1527 azutaann (Heyden: Puerilium 40); 1589 oztand (Úriszék 224); 1606 osztam (SzT.); 1686 osztáng (SzT.); 1793/ azutég, osztég (I.OK. 30: 257); 1838–1845 osztȧg (MNyTK. 107: 30); 1862 osztén (CzF.); 1863 ojsztán (Kriza [szerk.] Vadr. 511); nyj. ajtán, aszték, osztándék, osztën, osztin (Nyatl.); ajután, asztág, átám, otteng (ÚMTsz.); aótán (MTsz.) J: ‹hsz› 1372 u./ ’majd, akkor | dann’ # (↑) | ‹ksz› 1372 u./ ’és majd akkor, utána | und dann’ (JókK. 70), 1527 ’ua.’ (ÉrdyK. 597)

oszt² × A: 1588 oszt (LevT. 2: 55); nyj. aszt, azut (MTsz.); josz (ÚMTsz.) J: ’majd, akkor | dann’

A szócsalád alapja, az azután összetett szó. |  ⌂  Az →az¹ + →után szervetlen összetétele. Eredetileg névutós szerkezet volt, amely időbeli rákövetkezést tartalmazó mondatokban tapadt össze. Nagyszámú alakváltozata különböző típusú hangkieséseknek és nyomatékosító szerepű szervetlen járulékhangok kapcsolódásának köszönheti létét. Igen korán vált időhatározó-szóból kötőszóvá.

Az oszt szórövidülés. |  ⌂  Az azután változatából keletkezett: az osztán-ból.  ∼  Idetartozik: osztannan ’majd, akkor’  (1536: Pesti: Fab. 62); osztánan ’ua.’  (1591: NySz.); (N.) osztingat ’ua.’  (Nyatl.); ezek részben szervetlen járulékhangokkal, részben raghalmozással keletkeztek.

☞ EtSz. az a.; Berrár: TörtMondt. 145; TESz.; EWUng.→ az¹, után