az² A: 13. sz. eleje/ ? oʒ (KTSz.); 13. sz. második fele/ oʒ (HB.); 1372 u./ aʒ (JókK. 1); 1493 k. aaʒ (FestK. 2) J: ’〈(ragozhatatlan) határozott névelő〉 | der, die, das’ #
a² A: 1372 u./ akamoraba, aʼ haʒnak (JókK. 4, 43); 1470 ah (SermDom. 2: 184) J: ’〈(ragozhatatlan) határozott névelő〉 | der, die, das’ #
Szófajváltás. | ⌂ Az →az¹ alakból, ill. a¹ alakból jöttek létre. A mutató névmások kijelölő jelzői funkcióban hangsúlyvesztés és nyomatékcsökkenés útján váltak határozott névelővé. A folyamat évszázadokon át tartott, amely kb. a 14. sz. vége táján fejeződött be.
☞ EtSz.; MNy. 49: 348; TESz.; Benkő: ÁrpSzöv. 257; EWUng.→ az¹