avar² A: 1559 Auareſec (Székely I.: Krón. 142a); 1636 avarok (Pázmány: ÖM. 6: 453); 1738 Avarus (MNy. 68: 335); 1767 Abár (MNy. 68: 335) J: ‹fn› 1559 ’avar ember | Aware’ (↑) | ‹mn› 1738 ’az avarokkal kapcsolatos | awarisch’ (↑)
Latin (k.) jövevényszó. | ≡ Lat. (k.) Avari [többes szám], Avares [többes szám] ’avar’ [< gör. (biz.) Ἄβαρoι [többes szám], Ἄβαρεις [többes szám] ’ua.’]. Forrása esetleg egy török nyelv lehet. ≋ Megfelelői: ném. Aware; fr. Avare; stb. ’avar’. ⌂ Az avares változat a latin többes számú alak átvétele. Az avarus változat az us-ra végződő latin eredetű népnevek analógiás hatására utal. Az abár változat téves olvasat következtében nem a bizánci, hanem a klasszikus görög hangértékű hangot tartalmazza. Az avar alakhoz vö. →dán.
☞ EtSz.; MNy. 36: 156; TESz.; Németh Gy.: HonfKial. 125; EWUng.