avar¹ A: 1485 Awarfelde [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 30); 1596 Avar (SzT.); 1840 ohar (MNy. 12: 44) J: ‹fn› 1 1485 ’elszáradt fű | dürres Gras’ (↑); 2 1784 ’elszáradt fűvel borított terület | verdorrtes Grasland’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 11); 3 1842 ’lehullott száraz levelek rétege | dürres Laub 〈am Boden〉’ # (NSz.) | ‹mn› 1628 ? ’száraz, kiszáradt, elszárad | dürr, verdorrt’ (MűvHagy. 12: 62), 1831 ’ua.’ (MNy. 69: 301)
Származékszó egy finnugor eredetű tőből. | ⌂ A tő azonos az →avul szócsaládjának tövével. Az r végződés lehet denominális névszóképző (vö. →sömör, →tompor stb.), de lehet deverbális névszóképző is (vö. →hunyor), mivel a tő ősi igenévszó lehet. A főnévi 2. és 3. jelentés metonímia az 1. jelentés alapján.
☞ EtSz.; MNy. 21: 201; TESz.; MNy. 69: 296; UEW. 337, 448; EWUng.→ avul