atyafi A: 1372 u./ ew atyafiat (JókK. 13); 1380 k. atyafiu (KönSzj. 5.); 1416 u./¹ ǫ aṫṫafiayebol (BécsiK. 9); 1585 attya fi (Cal. 986) J: 1 1372 u./ ’embertárs | Mitmensch’ (JókK. 5); 2 1372 u./ ’fiútestvér; testvér | Bruder; Geschwister’ (JókK. 99); 3 1416 u./¹ ’vérrokon; rokon | (Bluts)verwandter’ (↑); 4 1474 ’szerzetes; apáca | Mönch; Nonne’ (BirkK. 3); 5 1590 ’feleség | Gemahlin’ (Nyr. 38: 387); 6 1650 ’azonos felekezetbeli személy | Glaubensgenosse’ (NSz.); 7 1790 ’parasztember; 〈parasztember megszólítása〉 | Bauer; 〈als Anrede〉’ (NSz.); 8 1851 ? ’honfitárs, földi | Landsmann’ (NSz.), 1954 ’ua.’ (ÚMTsz.) Sz: atyafiúi 1372 u./ attÿa-fywÿ (JókK. 70) | atyafiúság 1495 e. aťafiuſagnac (GuaryK. 29) | atyafiúságos 1495 e. aťafiuſagos (GuaryK. 129) | atyafiság 1579 atiafisagott (SzT.)
Összetett szó. | ⌂ Az →atya + →fiú főnevekből, ill. ez utóbbinak fi alakváltozatából keletkezett birtokos jelzői, jelöletlen, alárendelő összetétele. Eredeti jelentése ’fiútestvér’ volt. A jelentéstanhoz és alaktanhoz vö. vog. (UL.) jeγpüw; osztj. (Vj.) jĕγəmpăχ; votj. (J.) ataj-pi: ’ua.’. Az 1. és a 3. jelentés ezek alapján keletkezett. A 4. jelentéshez vö. lat. (k.) frater ’szerzetes’, lat. soror ’apáca’. – A címszónak megfelelő birtokos jelzős szerkezet is gyakran adatolható; vö. Attyam fÿa ’felebarát’ (1372 u./: JókK. 5).