atom A: 1647 atomusnitskák [sz.] (Nyr. 43: 316); 1799 Atomok (MNy. 68: 324); 1808 átomusi [sz.] (NSz.); 1815 atóm (NSz.) J: 1 1647 ’az anyagot alkotó kémiai elemek legkisebb része; parányi rész | Atom; winziges Stück’ (↑); 2 1959 ’atomfegyver, nukleáris fegyver | Kernwaffe’ (ÉrtSz.)

atomizál ∆ A: 1872 atomizáld (Religio 1872: 291); 1896 atomizálódnak [sz.] (MNy. 69: 361) J: ’szétbont, megbont, bomlaszt | atomisieren’

A szócsalád korábbi tagja, az atom latin jövevényszó, később nemzetközi szó is. |  ≡  Lat. atomus ’atom’ [< gör. ἄτομος ’atom, az utolsó oszthatatlan anyag’, tkp. ’vághatatlan, oszthatatlan’]; – ném. Atom; ang. atom; fr. atome; stb.: ’atom’.  ⇒⌂  Nemzetközi szóként főleg a német közvetítette a magyarba.  ⌂  Az első adat végződése játszi névszóképzőnek tűnik.

Az atomizál nemzetközi szó. |  ≡  Vö. ném. atomisieren; ang. atomize; fr. atomiser; stb.: ’atomizál’. Az európai nyelvekben az angol terjesztette el, ahol a szó feltehetőleg az ang. anatomize ’anatomizál’ mintájára keletkezhetett.  ⇒⌂  A magyarba főleg a német közvetítette.

☞ TESz.; Farkas: GLEl.; EWUng.