atlasz¹ A: 1380 atlaz (OklSz.); 1429–1437 atlatz (OklSz.); 1494–1495 atlasio [lat. végződéssel]; athlasio [lat. végződéssel] (Neumann: Registrum 1338., 1344.); 1714 Atlas (SzT.); 1742/ atlaszból (NSz.); 1745 attlátz (SzT.); 1799 átlaszból (NSz.); 1807 atlász (NySz.) J: ’sima és fényes felületű (selyem)szövet | Atlas 〈Seidenstoff〉’
Vándorszó. | ≡ Ném. Atlas; rom. atlaz; or. атлac; újgör. ἀτλάζι; oszm. atlas : ’atlaszkelme’. Forrása az arab aṭlas ’sima selyemszövet’, tkp. ’sima’. Az európai nyelvekbe oszmán-török közvetítéssel került. ⌂ Az átadó nyelv bizonytalan. A tárgy és megnevezése feltehetőleg muszlim (izmaelita) kereskedők révén jutott el hozzánk keletről. A 18. sz.-tól járatos atlasz alak a megfelelő német szó hatását mutatja. ⌂⇒ A magyarból: szbhv. (R.) atlac ’atlaszkelme’.
☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng.