aszú A: 1217/ Ozyuagh [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 272); 1222 Ozeag [hn.] (OklSz.); 1228/ Ozyagh [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 272); 1259–1266/ Azyag [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 272); 1294 Azyuagh [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 272); 1356 Azyopatak [hn.] (OklSz.); 1416 u./² aʒíu (MünchK. 60rb); 1435 Azzoazo [hn.] (OklSz.); 1490 assu (SzalkGl. 234.); 1560 k. aszu (GyöngySzt. 1919.); 1585 azzan (Cal. 977); nyj. ajszu (MTsz.) J: ‹mn› 1 1217/ ’száraz 〈terület, vízmeder〉; kiszáradt 〈növény〉 | trocken 〈Gelände, Flußbett usw.〉; verdorrt 〈Pflanze〉’ (↑); 2 1416 u./² ’〈betegségtől, öregségtől〉 kiaszott | ausgedorrt 〈von Krankheit, Greisenalter〉’ (MünchK. 18ra); 3 1533 ’szárított 〈hal〉; megaszalódott 〈gyümölcs〉 | getrocknet 〈Fisch〉; gedörrt 〈Obst〉’ (Murm. 1140.); 4 1553/ ’sovány | mager’ (Tinódi: Cronica V3a); 5 1590 ’sorvasztó 〈betegség〉 | zehrend 〈Krankheit〉’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 169); 6 1807 ’aszúszőlőből készített 〈bor〉 | aus Trockenbeeren zubereitet 〈Wein〉’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.) | ‹fn› 1 1806/ ’aszúbor | Ausbruch(wein)’ # (NSz.); 2 1807/ ’aszúszőlő | Trockenbeere’ (Nszt. 5: 208) Sz: aszúság 1416 u./¹ aziuſagaban ’aszály, szárazság | Dürre’ (BécsiK. 25)

Származékszó. |  ⌂  Az →aszik igéből keletkezett az -ú folyamatos melléknévi igenévképzővel; az alaktanhoz vö. sanyarú (→sanyargat), →szomorú; vö. még →aszó. A melléknévi jelentések az eredeti 1. jelentésből jelentésszűküléssel jöttek létre. A melléknévi 4. jelentéshez vö. →szikár. A főnévi jelentések különféle szószerkezetek, ill. összetételek jelzőinek önállósulásával keletkeztek; vö. aszúszőlő bor ’aszúbor’  (1576: MNy. 71: 417); aszúszőlő ’megaszalódott szőlő’  (1590: Szikszai Fabricius: LatMSzj. 54); aszúbor ’aszúszőlőből készített bor’  (1823: MNy. 71: 417). A természetes nemes rothadással nyert aszúszőlőnek a borkészítésben való felhasználása, amely minden bizonnyal Tokaj vidéki felfedezés, a 17. sz. közepétől mutatható ki.

☞ Ethn. 71: 22; TESz.; MNy. 71: 417, 75: 147; EWUng.→ aszik, aszó