asztal A: 1354 Kysaztal [hn.] (OklSz.); 1395 u. aʒtal (BesztSzj. 1226.); 1560 k. aztaly (GyöngySzt. 4008.); 1594 aztall (MNy. 61: 355); 1862 asztó (CzF.) J: 1 1354 ? ’egy fajta bútor, amely arra való, hogy egyenek, dolgozzanak stb. rajta | Tisch’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 16. sz. ’ellátás; étkezés | Verpflegung; Kost’ (MNy. 2: 130); 3 1887 ’négyszögletes lék téli halászathoz | viereckige Wune’ (MTsz.); 4 1914–1915 ’deszkaállás cséplőgépen, asztag oldalán stb. | Brettergerüst an der Dreschmaschine, an der Seite des Kornschobers usw.’ (ÚMTsz.) Sz: asztalos 1454 Asthalus [szn.] ’fából bútort, ajtót, ablakot stb. készítő iparos | Tischler, Schreiner’ (OklSz.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. stolъ ’trón; szék’; szbhv. sto, stola [birtokos eset] ’asztal; szék’, (Ča) stól ’asztal’, (Kaj) stol ’ua.’; szlk. stôl ’ua.’; or. cmoл ’ua.’; stb. [? < szláv *stel- ’(rá)terít’].  ⌂  A 2. jelentés metonimikusan, a 3. és 4. metaforikusan keletkezett. Az asztalos származék összefüggésbe hozható azzal, hogy ezt a foglalkozásnevet a szomszédos nyelvek is az ’asztal’ szó származékával jelölik; vö. ném. Tischler; szbhv. stolar; szlk. stolár; stb.: ’asztalos’.  ⌂⇒  Esetleg visszakölcsönzés a magyarból: szbhv.  (N.) àstāl ’asztal’.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 65; TESz.; EWUng.→ asztalnok, macska-², -nemű, oszlop, törzs-