asztag A: 1395 k. aʒtag (BesztSzj. 440.); 1575 aʃʒtogakat (Heltai: Krón. 35b) J: 1 1395 k. ’szénakazal; a learatott gabona kévéiből összerakott magas halom | Heuschober; Feimen’ (↑); 2 1416 u./¹ ’kő-, farakás | Stein-, Holzhaufen’ (BécsiK. 247); 3 1519 ’csűr | Scheune’ (JordK. 362)
Szláv jövevényszó. | ≡ Szln. stog ’ágasrúd köré rakott asztag, kazal; gabonaszárító; csűr, pajta’; szln. (V.) sztôg ’asztag’; szlk. stoh ’ua.; kazal’; or. cmoг ’ua.’; stb. [indoeurópai eredetű; vö. gör. στέγω ’(be)fed, (be)takar’; lat. toga ’tóga’; óész. germ. stakkr ’szénaboglya’; stb.]. ⌂ A 2. jelentés metaforikusan keletkezett.
☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 64; TESz.; EWUng.→ tégla