asszó A: 1876 assaut-ban (Bánhidi: Sportny. 208); 1901 asszóvívás (Bánhidi: Sportny. 132) J: ’csörte | Assaut’

Francia jövevényszó, esetleg német közvetítéssel is. |  ≡  Fr. assaut ’roham, ostrom; csörte’; – vö. még ném. Assaut ’csörte, vívómenet’. A franciában a lat.  (vulg.) *assaltus ’roham; lökés, döfés’ továbbélése [< lat. assultus ’ua.’].  ⊚  A magyarban sportszakszóként honosodott meg, és ilyen használatban még ma is él az újabb keletkezésű csörte (→csörtölőz) mellett.

TESz.; EWUng.