asszír A: 1416 u./¹ Aſſirioſoc, Aſſirius (BécsiK. 252, 257); 1526 Aſſyroſoknak (SzékK. 2); 1835 asszir (Tzs. Assirisch a.); 1911 asszír (RévaiLex.) J: ‹fn› 1416 u./¹ ’asszír ember | Assyrer’ (↑) | ‹mn› 1835 ’az asszírokkal kapcsolatos | assyrisch’ (↑)
Latin jövevényszó, később nemzetközi szó is. | ≡ Lat. Assyrii [többes szám] ’asszír ember’, Assyrius ’asszír’ [< gör. Ἀσσύριoι [többes szám] ’asszír ember’, Ἀσσύριoς ’asszír’; végső soron Asszíria régi fővárosának nevére, ill. ezáltal az ősi akkád istenség, Aššur nevére megy vissza]; – vö. még ném. Assyrer; fr. Assyrien; ol. assiro; stb.: ’asszír ember’. ⌂ A korábbi változatok szó belseji, ill. szó végi s hangjához vö. →passió, →ámbitus stb.; a szó belseji sz-hez vö. →asszisztál stb. Az asszíros alakváltozat az us-ra végződő latin népnevek analógiájára keletkezhetett. Az asszír alakhoz vö. →alán. Vö. még Asszíria [hn.] (1590: KárBibl. 1: 8v).
☞ TESz.; EWUng.