ászok [4] A: 1480 azokpenz (OklSz.); 1493 azzokfath (OklSz.); 1566 ászkokat (NySz.); nyj. ácokra (ÚMTsz.) J: 1 1480 ’láda, rekesz, tároló, raktár | Träger, Lager’ (↑); 2 1889 ’az a fa, amelyre a tűzhelyen a tüzet rakják | Anmachholz’ (Nyr. 18: 431); 3 1892 ’polcos állvány | Gestell’ (Nyr. 21: 522)

Valószínűleg ótörök jövevényszó. |  ≡  Ujg.  (mod.) asqu ’cövek, pózna, rúd, oszlop’; tuv. askï ’akasztó(fa); kampó’; oszm. askı ’lógó tárgy’; stb. [< török *as- ’(fel)akaszt’].  ⌂  A magyarba ’rúd, (tartó)gerenda vminek a felakasztásához’ jelentéssel kerülhetett. Az 1. jelentés metaforikusan alakult ki: a boros-, tejes- és egyéb tömlőket a nomád népek rudakra akasztva tárolták, amely a honfoglalás korában bizonyára a magyaroknál is gyakorlatban volt.  ∼  Idetartozik: ászka ’apró, rákféle állat’  (1878: Nyr. 7: 166), amely tudatos szóalkotással keletkezett az ászok-ból; a névadásnak az a szemléleti háttere, hogy az ászkák különösen pincékben, földön fekvő gerendák (ászokfák) stb. alatt élnek.

☞ TESz. ászka a. is; MNy. 65: 462; EWUng.