aszkézis A: 1792 aſkéſis (Farkas: GLEl.); 1871 askézis (Nszt.); 1887 aszkezist (Nszt.) J: ’önmegtartóztatás | Askese’

aszkéta A: 1792 Asceták (Nszt.); 1879 aszketa-tipus (NSz.); 1891 aszkéta (NSz.) J: ’önmegtartóztató életet élő ember | Asket’

aszketikus A: 1792 asceticuſ (Farkas: GLEl.); 1895 Asketikus (NSz.); 1910 aszkétikus (Kelemen B.: IdSz.) J: ’önmegtartóztató | asketisch’

Nemzetközi szók. |  ≡  Ném. Askese; fr. ascèse; ol. ascesi; stb.: ’aszkézis’; – vö. még lat.  (e.) ascesis ’ua.’ [gör. ἄσκησις ’testgyakorlat, testedzés’, ἄσκησις (τη̃ς ἀρετη̃ς) ’erény(ek) gyakorlása; önsanyargatás, vezeklés’] | ném. Asket; fr. ascète; ol. asceta; stb.: ’aszkéta’; – vö. még lat.  (e.) asceta ’ua.’ [< gör. ἀσκητής ’az, aki vmilyen tevékenységet rendszeresen folytat; atléta; remete’] | ném. asketisch; fr. ascétique; ol. ascetico; stb.: ’aszketikus’; – vö. még lat.  (e.) asceticus ’ua.’ [< gör. ἀσκητικóς ’fáradságos, nehéz; aszketikus’].  ⇒⌂  A magyarba elsősorban a latinból kerültek át.

☞ TESz. aszkéta a.; EWUng.