aszik A: 13. sz. közepe/ ozuk (ÓMS.), de vö. →aszó; 1275 Ozalou [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 63); 1329/ Azalo [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 63); 1414 azal [sz.] (OklSz.); 1794 aszom [▽] (NSz.) J: ’elszárad, elhervad; 〈melegtől, szárazságtól〉 összezsugorodik | verdorren, welken; schrumpfen’ Sz: aszály 1252 ? Ozolser [hn.] (OklSz. 1. sír a.); 1414 azal ’kiszáradt fa | ausgedörrter Baum’ (↑); 1519 azaaly ’száraz, kiszáradt | trocken, dürr’ (JordK. 318); 1519 ’szárazság | Dürre’ (JókK. 913) | aszás 1262 ? Ozzias [hn.] (MNy. 64: 219); 1416 u./¹ megazaſan (BécsiK. 239) | aszal 1275 Ozalou [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 63) | aszag 1792 Aſzag ’szemét; trágya | Mist; Dünger’ (Baróti Szabó: KisdedSz.)

Örökség az ugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) tāš- ’szárad’; osztj.  (V.) sos- ’szárad, (meg)keményedik’ [ugor *ϑasɜ- ’(ki)szárad’].  ⌂  A szó eleji ugor *ϑ > m. Ø hangváltozáshoz vö. →ág, →ázik stb. Az aszály származék 1414-es adatához (↑) vö. MNy. 64: 218. Az aszag nyelvújítási származékszó, amely az aszik-ból keletkezett -ag névszóképzővel, jelentésére azonban az →aszat is hatással lehetett.

☞ EtSz.; MSzFE.; TESz. aszag a. is; MNy. 75: 155; EWUng.→ aszó, aszúUN UEW. № 1; UEW. № 1748