aszfalt A: 1577 Aſphaltumot (OrvK. 371); 1772 Asfaltum (Nyr. 91: 488); 1783 Ásfalt (Nszt.); 1784 Asphált (Nszt.); 1795 Asfaltnak (NSz. 13); 1876 aszfaltja (Nszt.) J: 1 1577 ’földi szurok | Erdpech’ (↑); 2 1844 ? ’szurokszerű, olvasztható anyag; ebből az anyagból készült útburkolat | Asphalt; Asphaltdecke’ # (Nyr. 91: 488), 1877 ’ua.’ (NSz.)
Latin jövevényszó, később nemzetközi szó is. | ≡ Lat. asphaltus, (k.) asphalton, asphaltum ’kátrány, szurok’ [< gör. ἄσφαλτος, ἄσφαλτον ’ua.’]; – ném. Asphalt; ang. asphalt; fr. asphalte; stb.: ’ua.; aszfalt’. ⇒⌂ A magyarba nemzetközi szóként főleg német közvetítéssel került át.
☞ MNy. 6: 147; EtSz.; TESz.; EWUng.