ásvány A: 1055 ? aſauuagi [hn.] (TA.); 1226 Asuantheu [hn.] (OklSz.); 1252 Asawanthu [hn.]; Asoanthu [hn.] (OklSz.); 1263/ Assoanthu [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 450); 1364 Aswan (OklSz.); 1443 Assowan [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 544) J: 1 1055 ? ’árok | Graben’ (↑), 1364 ’ua.’ (↑); 2 [jelzői értékben is] 1261/ ’földből kiásott dolog | Ausgegrabenes, Grabgut’ (Györffy: ÁMTF. 1: 896); 3 1783 ’a föld mélyében levő, bányászattal kitermelhető nyersanyag | Mineral’ # (Nszt.); 4 1806/ ’ósdi, régi, elavult dolog | überaltetes Ding’ (NSz.)
Származékszó. | ⌂ Az →ás-ból keletkezett -vány névszóképzővel. Eredeti, 1. jelentésében főleg helynévként fordul elő. Az aſauuagi (1055: TA.) adat az említett névszóképző -vágy változatát tartalmazza. – A régi magyar nyelvben gyakori volt a szó jelzői használata. ⊚ Az elavult ásvány-t a nyelvújítás hozta újra divatba, szakszóként is azóta használatos.
☞ EtSz. ás a.; Bárczi: TihAl. 174; TESz.; EWUng.→ ás