aspirál A: 1563–1571 aspiráltak [✐] (MNy. 79: 124) J: ’törekszik | nach etw streben’

aspiráció A: 1806 Haspiratiokat (Nszt.); 1864 aspiratióikkal (Nszt.); 1887 aspiráczió (NSz.); 1888/ aszpirácziók (NSz.) J: 1 1806 ’h-féle hang, hehezet | Hauchlaut’ (↑); 2 1864 ’törekvés | Bestrebung’ (↑)

aspiráns A: 1806 Aspiránsok (Nszt.); 1854/ aspirans (NSz.) J: 1 1806 ’pályázó | Bewerber’ (↑); 2 1951 ’tudományos pályára felkészülő kutató | wissenschaftlicher Aspirant’ (Terényi: IdSz.)

aspirantúra A: 1949 aspirantura (SzabN. 1949. feb. 20.: 5); 1951 aspirantúra (Hadrovics–Gáldi: OrMSz. аспиранту́ра a.) J: ’a tudományos utánpótlás szervezett biztosítása | Aspirantur’

A szócsalád korábbi tagja, az aspirál latin jövevényszó. |  ≡  Lat. aspirare ’rálehel; támogat; törekedik, áhítozik’ [< lat. ad [igekötő] + spirare ’(meg)fúj, lehel, lélegzik stb.’].  ≋  Megfelelői: ném. aspirieren; ang. aspire; fr. aspirer; stb.: ’aspirál’.  ⌂  A magyar szó belseji s-hez vö. →árestál stb.

Az aspiráció, az aspiráns és az aspirantúra nemzetközi szók. |  ≡  Vö. ném. Aspiration; ang. aspiration; fr. aspiration; stb.: ’aspiráció’ | ném. Aspirant; fr. aspirant; or. acnupaнm; stb.: ’aspiráns’ | ném. Aspirantur; cseh aspirantura; or. acnupaнmypa; stb.: ’aspirantúra’. Mindezek a lat. aspiratio ’(rá)lehelés; törekvés’, ill. lat. aspirans ’törekedő, áhítozó’ szavakra mennek vissza.

A szócsaládhoz még |  ⇒⌂  Az aspiráció és 1. jelentésében az aspiráns a latinból, az aspirantúra, valamint 2. jelentésében az aspiráns az orosz közvetítésével került át a magyarba.

☞ Nyr. 90: 10; TESz.; EWUng.→ spiritusz