áskál × A: 1604 áskálnak (TörtTár 4: 64); 1636 áskal (NySz.) J: 1 1604 ’áskálódik | intrigieren’ (↑); 2 1630–1631 ’ásogat; vájkál | wiederholt graben; herumwühlen’ (MNy. 61: 364)

áskálódik A: 1741 áskalodott (SzT.); 1756 áskálódnak (MNy. 65: 226); 1761 áskállódó [sz.] (NSz.); 1777 áskálódik [▽] (NSz.) J: ’mesterkedik, rosszat forral | intrigieren’ #

A szócsalád alapja, az áskál származékszó. |  ⌂  Az →ás-ból jött létre a -kál gyakorító képzővel; az alaktanhoz vö. járkál (→jár).

Az áskálódik származékszó. |  ⌂  Az áskál-ból keletkezett visszaható képzővel.

A szócsaládhoz még |  ⌂  Az áskál 2. jelentése lehetett az eredeti, az ’ás, kiás’ > ’áskálódik’ jelentésváltozás kapcsolatban állhat az ás alapigének az átvitt értelmű vermet ás vkinek, árkot ás vkinek szókapcsolatban való használatával; hasonló szemlélethez vö. or. пoдкanывaтьcя ’be(le)ássa magát vmi alá; ármánykodik’. Az áskál alakot fokozatosan háttérbe szorította az áskálódik, amely az eredeti szemléleti alap elhomályosulásával meglehetősen elszigetelődött az ás családjától.

☞ TESz.; EWUng.→ ás