artikulál A: 1840 articulátlan [sz.] (NSz.); 1863 artikulált [sz.] (NSz.); 1891 ártikulált [sz.] (NSz.) J: ’beszédhangot képez | artikulieren’ Sz: artikulálatlan 1865 artikulálatlan (NSz.) – De vö. 1840 artikulátlan (Nszt.)
artikuláció A: 1843 articulatiója (Nszt.); 1893 Artikuláció (PallasLex.) J: ’beszédhang képzése | Artikulation’
Latin jövevényszók. | ≡ Lat. articulare ’tagol, artikulál’ [< lat. articulus ’ízület, csukló; csomó’] | lat. articulatio ’tagolás, artikuláció, tagoltság’. ≋ Megfelelői: ném. artikulieren, Artikulation; fr. articuler, articulation; stb.: ’artikulál’, ’artikuláció’. ⌂ Az artikulálatlan származék artikulátlan változata a fosztóképző előtti l kiesésével vagy egyszerejtéssel keletkezett.
☞ TESz.; EWUng.