árok [4] A: 1055 aruk (TA.); 1057/ ? Kwarok [hn.] (MNL (OL) Dl. 280274); 1165 arichdi [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 39417); 1193 queſarc [hn.] (MNL (OL) Dl. 27, 59); (†1009) 1404 Kwarok [hn.] (MNy. 12: 378); 1462 Or arakya [hn.] (OklSz.) J: 1 1055 ’gödör; vízlevezető csatorna | Grube; Graben’ # (↑); 2 1086 ’sáncárok | Wallgraben’ (Györffy: DHA. 1: 238); 3 1533 ’völgy | Tal’ (Murm. 298.) Sz: árkol 1575 árkolni [sz.] ’sávszerű bemélyedésekkel tagol, ágyást, árkot húz, ás | Graben ziehen’ (Heltai: Krón. 93a)

Ótörök jövevényszó. |  ≡  Ujg. arïq; Kāšγ. arïq; kirg. arïk; stb.: ’öntözőárok’. Széles körben elterjedt vándorszó volt; vö. újperzsa arīq ’csatorna’; osz. aryq ’barlang, mélyedés’; or. apык ’öntözőárok’ stb. Az átvett török alak a török *arïq ’sáncárok’ lehetett. A feltehetőleg a kazár birodalomban átvett szó elsődlegesen a védelmi rendszerre, és nem a mezőgazdasági öntözésre vonatkozhatott.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv. jarak; cseh  (N.) járek; rom.  (E.) arác; stb.: ’árok’.

☞ Gombocz Z.: BTLw.; EtSz.; Doerfer: TE. 2: 53; TESz.; Ligeti: TörK. 255; EWUng.