arnót † A: 1603 arnót [?✐] (Kakuk: ÉlOsm. 42); 1614 Arnolt [szn.] (MSzA. 5: 19); 1634 arnód-fi (MNy. 30: 105); 1753 árnotúl (MNy. 60: 218); 1757 Arnautáknak (MNy. 60: 474); 1784 k. Arnolczok (Nyr. 42: 183) J: ‹fn› 1603 ’albán ember | Albaner’ (↑) | ‹mn› 1709–1712/ ’az albánokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó | albanisch’ (Nyr. 43: 221)

Oszmán-török jövevényszó, román közvetítéssel is. |  ≡  Oszm. Arnavut  [ejtsd: arnaut], (N.), (R.) arnōt ’albán ember’; – vö. még rom.  (R.) arnăút, arnăúţi [többes szám] ’ua.’. Az oszmán-törökben a gör. Ἀρναβίτης (< Ἀρβανίτης) ’ua.’ átvétele.  ≋  Megfelelői más balkáni nyelvekben: blg.  (R.) apнaým; szbhv.  (R.) Arnàut; albán arnaut; stb.: ’ua.’. Ezekben a nyelvekben az oszmán-török terjesztette el.  ⌂  Az arnolt alakváltozat l-je téves regresszió útján jött létre. Az arnauta alakváltozat latinosítás eredménye. A török hódoltság idején a korábbi →orbonász-t váltotta fel, de később kiszorította az →albán.

☞ EtSz.; MNy. 60: 473; TESz.; Kakuk: ÉlOsm. 42; EWUng.→ albán, orbonász