ármányos ∆ A: 1692 Ármányos (EtSz.) J: ‹fn› 1692 ’paraszt | Bauer’ (↑) | ‹mn› 1 1723 ’istentelen | gottlos’ (NySz.); 2 1792 ’lator | bübisch’ (Baróti Szabó: KisdedSz. ármás a.); 3 1792 ’csintalan; furfangos | mutwillig; listig’ (Baróti Szabó: KisdedSz. ármás a.); 4 1826 ’cselszövő | intrigant’ # (NSz. 44)

ármány A: 1804 ármány (NSz.) J: ‹mn› 1804 ’cselszövő | intrigant’ (↑) | ‹fn› 1816 ’cselszövés | Intrige’ (Szily: NyÚSz.) Sz: ármánykodik 1826 ármánykodni [sz.] (TudGyűjt. 10/8: 124); 1827 ármánykodni [sz.] (Nszt.)

A szócsalád alapja, az ármányos német  (feln.) jövevényszó magyar képzéssel. |  ≡  Vö. ném.  (kfn.) arman, armman ’szegény ember, koldus’ [ném.  (kfn.) arm ’szegény’ + man ’férfi’].  ⌂  Végződése az -s névszóképző, amely idegen eredetű foglalkozásneveknél gyakran fordul elő; vö. furmányos (→furmány), →kocsmáros stb. A magyarban feltehetőleg a török hódoltság korában Magyarországon tartózkodó német katonaság révén honosodott meg.

Az ármány elvonás. |  ⌂  Valószínűleg nyelvújítás kori elvonás eredménye az ármányos melléknévből. Ma csak főnévként használatos.

☞ Nyr. 36: 433; EtSz.; TESz.; EWUng.→ zsákmány