árkány × A: 1789 árkánnyal [ny-v] (Nszt.); nyj. arkán (ÚMTsz.); árkán (ÚMTsz.) J: 1 1789 ’pányva(kötél) | Fangschlinge’ (↑); 2 1936 ’csapda, tőr | Falle’ (CsángSz.)
Török, közelebbről valószínűleg kun jövevényszó. | ≡ Vö. kirg. arkan; tat. arkan; alt. arkan; stb.: ’kötél, hurok, lasszó’ [< török *ar- ’fon, sző’]. A török szó számos kelet-európai nyelvben meghonosodott; vö. le. arkan; or. apкaн; rom. arcan; stb.: ’pányva, lasszó’. ⌂ A szó főleg a kunok lakta vidéken ismeretes, így szóföldrajzi okok szólnak a kunból való származtatás mellett. A keleti nyelvjárásokba (pl. a csángóba) minden bizonnyal román közvetítéssel került.
☞ NyK. 32: 274; EtSz.; TESz.; Ligeti: TörK. 248; EWUng.