arkangyal A: 12. sz. vége/ archangelt (HB.); 1372 u./ archangÿalnak (JókK. 49); 1405 k. arhangal (SchlSzj. 52.); 1519 k. Arkhangial (DebrK. 226); 1708 Árkangyal (Pápai Páriz: Dict.); 1761 Arkangyalságnak [sz.] (NSz.) J: ’főangyal | Erzengel’ R: arkangyalát [az arkangyalát!] 1858 ’〈isz.-szerűen, káromkodásként〉 | Himmelsdonnerwetter!’ (Nszt.)
Latin (e.) jövevényszó. | ≡ Lat. (e.) archangelus ’arkangyal’ [< gör. ἀρχάγγελος ’ua.’; az összetétel előtagja a gör. ἄρχ(ι)- ’ős-, fő-’ szóval függ össze; az utótaghoz vö. →angyal]. ≋ Megfelelői: ang. archangel; ol. arcangelo; szbhv. (Kaj) arkandjel; stb.: ’ua.’. ⌂ A szó belseji h és k hanghelyettesítés eredménye. A további hangtani és alaktani sajátosságokhoz vö. →angyal. ⚠ Szláv közvetítés feltevése szükségtelen.
☞ MNy. 26: 52, 36: 226, 232; Kniezsa: SzlJsz. 587; TESz.; EWUng.→ anarchia, angyal, archívum, érc-, érsek, esperes, monarchia, pátriárka