árja A: 1854 arják (ÚjMagyMuz. 1854: 582); 1857 árja (MNy. 69: 360); 1864/ áriai [sz.] (NSz.) J: ‹mn› 1 1857 ’óperzsa | altpersisch’ (↑); 2 1860 ’indoeurópai | indoeuropäisch’ (NSz.); 3 1864/ ’indoiráni | indoiranisch’ (↑) | ‹fn› 1911 ’nem zsidó 〈személy〉 | Arier’ (Nszt.)
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Arier; ang. Aryan; fr. Aryen, Aryas [többes szám]; stb.: ’árja ember’. Forrása az óind ārya ’(házi)gazda, (házi)úr; szívélyes, vendégszerető úr; az idegenek pártfogója, védelmezője; árja, tiszteletreméltó’. Eredetileg a Perzsiában és Indiában megtelepült indoeurópaiak elnevezéseként használták az őslakosoktól való megkülönböztetésül. ⇒⌂ A magyarba főleg a német közvetítette. ⌂ Ma már főnévként is csak ritkán használatos.
☞ TESz.; EWUng.