arisztokrácia A: 1708–1710/ aristocratiát (MNy. 69: 493); 1790 Aristocrátzia (NSz.); 1793 Arisztokratziát (NSz.); 1796 Áristocrátiábol (NSz.); 1798 Arisztokrátziát (NSz.) J: 1 1708–1710/ ’a nagybirtokosság uralma | Herrschaft der Großgrundbesitzer’ (↑), 1790 ’ua.’ (↑); 2 1708–1710/ ? ’főnemesség | Hochadel’ (↑), 1796 ’ua.’ (↑); 3 1816 ’vezető réteg 〈a társadalmi életben〉 | führende Schicht 〈im Gesellschaftsleben〉’ (NSz.)

arisztokrata A: 1791 Arisztokrátoknak (Nszt.); 1792 Arisztokratáknak (NSz.) J: ‹fn› 1 1791 ’főnemes | Aristokrat’ (↑); 2 1869/ ’vezető réteg tagja | Mitglied einer führenden Schicht’ (NSz.) | ‹mn› 1844 ’arisztokratára jellemző | aristokratisch’ (NSz.)

arisztokratikus A: 1806/ aristocraticus (Nszt.); 1870 arisztokratikus (NSz.) J: 1 1806/ ’fenséges; nemes | erhaben; adlig’ (↑); 2 1848/ ’arisztokráciával kapcsolatos | aristokratisch’ (NSz.); 3 1869 ’arisztokráciát utánzó | die Aristokraten nachahmend’ (NSz.)

Nemzetközi szók. |  ≡  Ném. Aristokratie; ang. aristocracy; fr. aristocratie; stb.: ’arisztokrácia’; – vö. még lat. aristocratia ’ua.’; gör. ἀριστοκρατία ’a legjobbak, ill. a legelőkelőbbek uralma; az arisztokraták mint uralkodó társadalmi réteg’ [vö. gör. ἄριστος ’a legjobb’; gör. κράτος ’erő, hatalom’ alapján] | ném. Aristokrat; ang. aristocrat; fr. aristocrate; stb.: ’arisztokrata’; – vö. még gör. άριστοκράτης ’ua.’ | ném. aristokratisch; ang. aristocratic; fr. aristocratique; stb.: ’arisztokratikus’; – vö. még gör. ἀριστοκρατικός ’ua.’.  ⌂  A magyarba különböző nyelvekből kerültek át, főleg latinos végződéssel. Az arisztokráciá-hoz vö. még lat.  (h.) aristocratia ’a főnemesség uralma; főnemesség’.

☞ TESz.; Farkas: GLEl.; EWUng.→ demokrácia, pénz-