argumentum A: 1569 argumentumot (Dávid: Préd. A4b); 1570/ argumentamockal (MNy. 69: 493); 1589 Argumentom (MNy. 69: 360); 1848 argumentje (NSz.) J: ’érv; indok | Argument’
argumentál A: 1584 Argumentalhasson [sz.] (SzT.); 1698/ argumentálván [sz.] (MNy. 64: 348) J: ’érvel | argumentieren’
Latin jövevényszók. | ≡ Lat. argumentum ’érv, indok’, (h.) ’ua.; bizonyíték; tartalom; összefoglalás; stb.’ [< lat. arguere ’kimutat, bizonyít; vádol, dorgál’] | lat. argumentari ’érvel, megokol’. ≋ Megfelelőik: ném. Argument, argumentieren; fr. argument, argumenter; stb.: ’érv, indok’, ’érvel’. ⌂ Az argument változat német közvetítésre utal.
☞ TESz.; EWUng.→ árguvál