árestál ∆ A: 1579 Arrestalassal [sz.] (SzT.); 1586 arestala (SzT.); 1753 Aristalta (SzT.); 1772 meg áristál (NySz.) J: 1 1579 ’lefoglal; zárol | pfänden; sperren’ (↑); 2 1615 ’feltartóztat; letartóztat | anhalten; verhaften’ (SzT.)

áristom × A: 1612 Arestúm (SzT.); 1622/ arestomot (MNy. 64: 349); 1742/ aristomba (NSz.); 1748 árestumban (SzT.); 1790 áréstomba (NSz.); 1799 arrestomban (NSz.); nyj. arëstom (ÚMTsz.) J: 1 1612 ’fogság; fogház | Haft; Arrest’ (↑); 2 1806 ’zálog | Pfand’ (SzT.)

Latin jövevényszók. |  ≡  Lat.  (k.) arrestare ’letartóztat; vkinek a vagyonát lefoglalja’, (h.) ’lefoglal; letartóztat; betábláz, bejegyez’ [< lat. ad [igekötő] + restare ’megmarad, hátramarad’] | lat.  (k.) arrestum ’letartóztatás; vki vagyonának lefoglalása’, (h.) ar(r)estum ’ua.; fogház, fogság; (meg)akadályozás’.  ≋  Megfelelőik: ném. arretieren, Arrest; cseh arestovat, (h)arest; stb.: ’letartóztat’, ’fogság, fogház’.  ⌂  A szó belseji s-es ejtés hazai latin sajátosságot tükröz; vö. →alabástrom →lajstrom stb.

☞ EtSz. árëstom a.; TESz. áristom a.; EWUng.→ restancia