arat A: 1211 Aratas [sz.] [szn.] (OklSz.); 1372 u./ aratnak (JókK. 95) J: ’〈érett (szemes) terményt〉 (le)vág, betakarít | ernten’ # Sz: aratás 1211 Aratas [szn.] (↑) | arató 1405 k. arato (SchlSzj. 991.) | aratat 1416 u./² aratat ’aratnivaló’ (MünchK. 15vb)

Vitatott eredetű. | 1 Örökség, uráli kori tő magyar képzővel. |  ≡  A tőhöz vö. osztj.  (V.) lŏrt- ’(le)kaszál’; zürj.  (Sz.), (P.) ši̮r- ’(le)nyír, levág, lemetsz’; votj.  (Sz.) ši̮r- ’(le)vág, (le)nyes’; – jur. ťār- ’feloszt, feldarabol’; szelk. taarna- ’ua.; cserél’; kam. tārəĺa- ’feloszt, feldarabol’; stb. [uráli *šurɜ- ’vág, nyes, darabol’].  ⌂  A végződés -t műveltető képző; vö. →olt². Ősmagyar kori jelentése ’levág, kimetsz’ lehetett; ehhez vö. →irt. 2 Ótörök jövevényszó magyar képzővel. |  ≡  Vö. Kāšγ. or- ’vág, metsz’; oszm. ora- ’vág, sarlóval levág’; csuv. vi̮r- ’arat, betakarít’ stb. [török*or-’vág ‹füvet›, arat’].  ⌂  Végződése -t műveltető képző; vö. →bosszant. ▣  ⌂  Az arat az →irt szóhasadásos párja.

☞ Gombocz Z.: BTLw.; EtSz.; TESz.; StUASuppl. 1: 25; Ligeti: TörK. 287; UEW. 504; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ ír¹, irt, olló¹UN UEW. № 1014