apró [6] A: 1268 Oprouscyl [hn.] (MonStrig. 1: 555); 1281/ Aproharazt (OklSz.); 1755 aprajával (SzT.); 1784 apránként [r.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 7) J: ‹mn› 1 1268 ’kis, kicsi | winzig’ # (↑); 2 1508 ’hitvány | gering’ (DöbrK. 421); 3 1590 ’keskeny | schmal’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 207) | ‹fn› 1 1416 u./¹ ’gyerek | Kind’ (BécsiK. 206); 2 1584 ’himlő | Pocken’ (NySz.); 3 1811 ’petrence | Häufel’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 4 1937 ’aprópénz | Kleingeld’ (Sauvageot: MFrSz.) Sz: aprít 1416 u./¹ apreitotvala (BécsiK. 176) | apróság 1416 u./¹ apꝛoſaģabol ’kicsi(nyes)ség | Kleinigkeit’ (BécsiK. 83) | aprólék 1519 aproleektokat ‹fn› ’gyerek | Kind’ (JordK. 150); 1536 ’kicsi(nyes)ség | Kleinigkeit’ (Pesti: Fab. 88b); 1559 ’(hús)nyesedék | Schlachtabfälle, -klein’ (MNy. 67: 487) | apróz 1621 Aprózni [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.) | aprónként 1557 appronkent (RMNy. 2/2: 126) | aprólékos 1643 aprólékos (OklSz.) R: apránként 1784 (↑)

Bizonytalan eredetű, talán ótörök jövevényszó. |  ≡  Vö. ujg. ofraγ ’viseltes, kopott ruha’; Kāšγ. oprak ’apránként széthullott’; CC. oprak ’ruhadarab’; stb. [? < török *oprā- ’feldarabol’]. Vö. még oszm. ufak; tat. uak, ǝ̑uak; stb.: ’parányi, apró’.  ⌂  A tő végső soron talán az →áporodik-éval lehet azonos. Az ótörökben jelentéselkülönülés mehetett végbe. Az átvett török alak a török *opraq ’parányi, apró, kicsi’ lehetett. A török szóvégi q a magyarban először spiránssá, majd zöngés mássalhangzóvá (γ) alakult, végül vokalizálódott; vö. még →borsó, →karó stb. A származtatásnak jelentéstani nehézségei vannak.

☞ MNy. 3: 24; Gombocz Z.: BTLw.; EtSz.; TESz.; NyK. 89: 217; EWUng.→ áporodik, apró-cseprő, apród