április A: 1416 u./² Aprilis (MünchK. 2v); 1704 április (MNy. 73: 65); 1785 Aprilt (NSz.); 1801/ Áprillisi [sz.] (NSz. 207); 1818 Aprílis (Márton J.: MNSz.–NMSz. Ăprīlis a.); 1833 Apréllis (SzT.); nyj. ápillis, ápilus (ÚMTsz.) J: ’az év negyedik hónapja, ill. ennek a hónapnak a neve | April’ #

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. (mensis) Aprilis ’április’ [főnevesült melléknév, amely a lat. aperire ’(ki)nyit, (ki)nyílik’ igével függhet össze; vö. még lat. apricus ’napos, napsütötte; derűs ‹nap›’].  ≋  Megfelelői: ném. April; fr. avril; stb.: ’április’.  ⌂  A szó végi s a hazai latin ejtésre vezethető vissza; vö. →agilis, →aktuális stb. Az ápril változat német hatásra honosodott meg. Az áprilus változat végződéséhez vö. →május, →március.  ∼  A hónap más, részben régi, részben népi megnevezései: Szent György-hó  (1489 k.: MKsz. 1895: 110), ill. Szent György hava  (15. sz.: MKsz. 1904: 254); kinyíló hó  (1539: CorpGr. 17); kikelet, negyedhó, négyer ’negyedik hó’, tavaszutó ’későtavasz’  (1810 k.: MNy. 61: 106).

☞ Melich: SzlJsz. 1/2: 292; TESz.; EWUng.→ áperte