aprehendál ∆ A: 1572 Apprehendaltam (SzT.); 1591 aprehendalta (SzT.); 1642/ apprehendálnák (MNy. 64: 348); nyj. aprëhëndáta (ÚMTsz.); áprëndál (ÚMTsz.) J: 1 1572 ’megszerez, megvesz, megkap | erwerben, bekommen’ (↑); 2 1607/ ’követel | fordern’ (MNy. 69: 360); 3 1642/ ’zokon vesz | verübeln’ (↑), 1645 ’ua.’ (↑); 4 1736 ’neheztel | tadeln; grollen’ # (SzT.); 5 1929 ’ócsárol | bemäkeln’ (ÚMTsz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. apprehendere ’(meg)fog, megragad, birtokba vesz; ‹vmilyen baj› meglep vkit; felfog, megért’; lat. (h.) apprehendere, apprendere ’ua.; vki vmit rossz néven vesz, játsza a sértődöttet’ [< lat. ad [igekötő] + prehendere ’(meg)fog, tart; (meg)ragad, (meg)fog’]. ≋ Megfelelői: ném. (R.) apprehendieren ’(meg)ragad, (meg)fog; fél, retteg’; fr. appréhender ’elfog; tisztel, elismer’; stb. ⌂ Az ál végződéshez vö. →ágál.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ préda